Frank - 2/5

Gondoltam egyet, és a premierfilmek közül nem azt néztem meg, ami a legkönnyebbnek, és ezzel együtt a várhatóan egyszeri szórakozásnak bizonyult volna, hanem a második legszimpatikusabbat, amikről jókat lehetett hallani, de azt is, hogy nem a tömegeknek való. Ezen a héten ez a Frank volt, amit feliratosan is meg lehet nézni bizonyos mozikban. Ez még logikus választás is lenne, mivel többször dúdolnak, énekelnek a filmben, és mivel a főszereplőnk egy nagy papírmasé fejjel játszik a filmben, és ha már a híres Michael Fassbender felvette a szerepért, akkor jobb döntésnek tűnik meghallgatni őt eredetiben. De ez most mit sem számít, mert feliratosan sem szerettem ezt a filmet.

Szerelemre hangszerelve

Nyálas cím lett a magyar változat a "Begin again" angolhoz képest, egymásba foglalva a zenés és romantikus vonalat, de ettől ez még nem egy tucat film. Érdekes, vicces, hangulatos a zenétől, érzelmes, de könnyed is, és nem kiszámítható. Nekem 5/5 :)

Dal Marionnak 5/5

Ez is felkerülhet a kedvenc film listára. :) Mindig jó érzés, ha várakozással ülünk neki egy filmnek, mert jókat hallottunk róla valakitől, és a végén igaza lesz, és nekünk is tetszik a film. Legjobb ilyenkor együtt megnézni a filmet, és figyelni a másikat, vele együtt átélni, de utólag is jó érzés, hogy ha hasonlóan tetszik nekünk is.

Ez egy édes történet, amibe szomorúság is vegyül, de végül boldogan fejezzük be egy szép lezárás után. Marion és Arthur egy idős házaspár, akik nagyon különböznek, de ennek ellenére szeretik egymást. Arthur a visszafogott, zárkózott, és védelmező, hiszen a felesége rákos beteg, és ő ápolja. Marion a betegsége ellenére is életigenlő és pozitív marad, így látjuk a kontrasztjukat, de mégis jól működnek együtt.

Így neveld a sárkányodat 2 5/5

Az első részt is 5/5-re értékelném, és a második részre is kiérdemelték. Cuki, vicces, aranyos, érzelmes, és egy kicsit szomorúbb, mint szeretném, de erre vannak a zsebkendők.

A holnap határa 5/5

Ez egy rövid kritika vagy csak vélemény, és ez egy király akciófilm, amit szívesen megnézek majd a jövőben újra, meg újra és újra, ahogy Tom Cruise meghal újra, meg újra meg újra...

Frances Ha - 4/5

Ez is egy nagyon érdekes film volt, amiről viszont egy szót sem olvastam előre. Csak a plakátot láttam, meg egy két részletet talán egy előzetesből, úgyhogy úgy voltam vele, hogy ez egy lányról szól, akit Frances Ha-nak hívnak. Ez végülis igaz, bár a vezetékneve nem Ha, de ha végignézed kiderül, hogy miért Ha :).

Nem sok Frances nevű főszereplő juthat eszünkbe, de azért ne felejtsük el Baby-t a Dirty Dancingből. Szóval ez a film egy másik Francesről szól, és a barátság fontosságáról is szerintem.

avagy magyarul a nyálasabb című Halhatatlan szeretők (2013)

Ez egy határozottan más film volt, mint amilyenek szoktam nézni, és más, mint a mostani vámpírfilmek. Egészen művészfilmszerű volt, és tetszett. Egy hangulatot teremtett meg, és nem egy izgalmas cselekményt vitt végig, hanem betekintést adott egy igazán mély vámpírkapcsolatba, hipnotikusnak nevezhető filmzenével és lassú jelenetekkel. 4/5

Lélegzet, Transzcendens és a Mementó, ez a sorrendje a legutóbb megnézett filmeknek és az értékelésüknek.

Lélegzet (2007)

Az Oscar-díjas Ütközésekre hasonlító film, 4 történeti szál összekeveredésével és semmilyen végkövetkeztetéssel. A szereplők további sorsa sem nagyon tisztázott, már aki nem hal meg. Szóval történnek dolgok, de a film érzelmileg nem köti össze a szereplőket, nagyjából nem éreztem semmi újat a film után. Az egyetlen magvas dolog benne talán a film címét is megelőző idézet, amit rögtön fel is jegyezhet az ember. Plusz ami még érdekes lehet, Brendan Frasert olyan filmben látni, ahol nem bohóckodni próbál, hanem csendes verőlegényként pózolni.

"ahogy egy hullám, úgy egyetlen egy érzelem sem képes sokáig megtartani egyedi formáját." (Henry Ward Beecher)

Transzcendens (2014)

A múlt héten mozikba kerülő film, amit korábban nagy lelkesedéssel harangoztak be, de ahhoz képest óriásit bukott. A színészek és Christopher Nolan (csak mint producer említése) és egy jó előzetes megalapozta a várakozásokat, de sajnos nem volt elég. Sok kritika írta, hogy okos akart lenni a film, de nem lett az, izgalmas akart lenni, de nem volt az, és a színészek nem voltak elegek a semmihez. Johnny Depp meg őszintén Jack Sparrow-n kívül nem mutatott nekem semmi érdemlegeset már pár éve. Azt sem tudom, mit jelent a transzcendens, ennyire nem volt erről szó a nem rövidnek mondható filmben.

2 dolog maradt meg bennem, ami legalább mosolyt csalt az arcomra, de a filmnek lehet nem volt ez szándéka. A nagyon okos számítógépekkel barátkozó tudósok elleni szervezet neve a magyar szinkronnal TEFE volt. Ezt kétszer is kimondták, köszönjük nekik. :D Legalább egy mosolygó összenézést elértek a nézőknél.

A másik meg mikor Morgan Freemannek azt mondta egy látását visszanyerő pasas, hogy Istenem, istenem! Én meg gondoltam, nem, ez nem az a film. /Lásd A minden6ó/

És akkor jöjjön a hab a tortán, ami kicsit megvigasztalt a két rossz film után. Nem dobta fel a hangulatom, de azért jó érzés olyan filmet nézni, amin legalább gondolkodhatsz.

A 2011-es Lopott időt eddig nem láttam, de nem is volt az baj. 2/5

Az ötlete nagyon jó a filmnek, ha csak a sztorit olvasnád hozzá, hogy az emberek pénz helyett időért dolgoznak, idővel fizetnek, és 25 éves koruk után nem öregednek (ami azért elég alacsony korhatár), akkor meg akarnád nézni. De inkább ne, ha még nem láttad.