Szerelemre hangszerelve

Nyálas cím lett a magyar változat a "Begin again" angolhoz képest, egymásba foglalva a zenés és romantikus vonalat, de ettől ez még nem egy tucat film. Érdekes, vicces, hangulatos a zenétől, érzelmes, de könnyed is, és nem kiszámítható. Nekem 5/5 :)

A női főszereplő Keira Knightley, aki a sok drámai filmszerepe után, most könnyedebb filmekben fog szerepelni, itt Greta-t (szegény :P) játssza, az angol lányt, akinek a pasija (mellesleg a Maroon 5 énekese) befut mint énekes. Olyannyira bejön a pasinak a zenélés, hogy New Yorkba utaznak mindketten, mert lemezt csinálnak neki, de ahogy telik az idő, egyre sikeresebb, magabiztosabb és szőrösebb lesz :P, aztán csajkalandba keveredik, és szakítanak Greta-val. Akinek ez azért is fáj nagyon, mert zeneileg is közel álltak egymáshoz, írt neki dalokat és a csávó is neki.

És itt van nekünk Mark Ruffalo, azaz Dan, aki külön él a feleségétől és lányától, zenei producer, csak nem dolgozik igazán már a saját cégének, és a padlón van, ott is egy megcsalás ennek az oka a felesége részéről.

Szóval a két lelkileg megtört ember összefut egy bárban, Greta elénekli az egyik szomorú dalát, és Dan végre meghall egy olyan zenét, amiben az egyéniséget is látja, és együtt lemezt kezdenek el készíteni. Stúdióalbum helyett az utcán felvéve, tehetséges ráérő zenészekkel kiegészülve, a városi zajokkal egyetemben, és az együtt zenéléssel újra rátalálnak saját magukra, és a szenvedélyükre a zenében.

Ez a film a romantikus vígjáték szintjét simán megütötte, és még afölött is megérintett bennem valamit, ezért lett 5/5.

Egy olyan romantikus ötletet használ fel, amit máshol még nem láttam, de valószínűleg már gondoltam rá, hogy milyen jó lenne ezt csinálni azzal, akit az ember szeret. Vannak olyan emberek, akiknek a kedvenc zenéjük olyannyira hozzátartozik a belső lelki világukhoz, hogy a másik felé való nyitásnak fontos része, hogy ezeket is megosszák, és hogy elfogadják őket ezekkel együtt. Engem kétséget kizáróan abban a jelenetben nyert meg magának véglegesen ez a film, amikor a főszereplők egy elosztóba két fülhallgatót csatlakoztatva hallgatták meg egymás kedvenceit a városban sétálva, táncolva, szó szerint egymásra hangolódva. Számomra ez hihetetlenül gyönyörű ötlet, mert a szavak helyett szeretek zenével kifejezni érzéseket.

A zene emellett is fontos szerepet tölt be a filmben, az album felvétele miatt. A számok könnyedek, pop dalok, amiknek a szövege is érdekes. Keira Knightley szépen énekel, de ezek a dalok nem arról szólnak, hogy óriási hangtartományokat mutat be. Azt is jól csinálták meg, hogy nem kell végighallgatnunk túl sok számot, amit éppen felvesznek, összesen talán 5 dalt hallgatunk végig a film során, és ennyi pont belefér.

A párbeszédek is jók, nem egyszerűre megírt sablonszövegek, ezért is emlékezetes marad, így például a bejegyzés címét is a filmből idéztem. :D

Már régen nem láttam ilyen filmet a moziban, amit nem úgy ajánl az ember, mint romantikus vígjátékot, hogy jó volt, meg vicces, egynek elmegy. Ez a film kettőnek is elmegy, még egyszer megnézném. De helyettem inkább tedd meg TE!

És hangolódj rá Keira hangjára ezzel a dallal:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.