Swing (3/5)

Kicsit lehúzom ezt a közönségfilmnek készült darabot sajnos, mert lehetett volna ez jobb is. Először is jobban meg kellett volna vágni, túl hosszú lett (117 perc), és így a sablonos jelenetekből csak még több fért bele a közepébe. Amiért érdemes ezt megnézni, az Törőcsik Mari, Kulka János és a film elejéért, mert ott még szórakoztatónak indul.

A történet szerint van három különböző korú énekesnőnk, akik persze nem abban a szakmában dolgoznak, de véletlenül egy étterembe kerülnek egy estén, és egymást kisegítve énekelnek el egy dalt, mivel az ottani bárénekesnő tüdeje éppen felmondta a szolgálatot. Ez az énekesnő, az egykor híres díva, Vadász Emmi (Törőcsik Mari), aki a lányokat megsegíti, és (idegen szó következik nekem) dizőzként felkarolja őket, bandát alapít. Persze ehhez kell egy stylist, énektanár, koreográfus is, amely feladatokat a transzvesztita dívaként fellépő Kulka János vállalja el. Aztán a banda kész van, és mennek haknizni a Balcsi köré.

A film kezdése pörgős, sok poén van benne, és a lányok legelső fellépése a transzi bárban is nagyon jól sikerült, persze közben ne zavarjon, hogy a hangminőség teljesen tökéletes, amellett, hogy néha mikrofon sincs a szájuk előtt. De ezek után a haknik dalai már nem olyan jók, a lányok karakterei meg egyszerűek, a történések nagyon kiszámíthatóak, egyedül Csákányi Eszter válik érdekessé, pláne amikor a válóban lévő férje és barátnője előtt énekel el egy szókimondó magyar dalt az igazi nő erényeiről. És leginkább ő tud még úgyis vicces lenni, hogy neki a legnehezebb a sora.

Kulka János tömény sminkkel az arcán és szőke parókában egész szép, és még az alakja is jó, akármennyire is fura ezt leírni, és nagyon jó, hogy elvállalta ezt a nem mindennapi szerepet. És meg lehet nyugodni, mert nem hangzanak el szexuális poénok tőle, amik csak kényessé tennék a jeleneteket, pláne ha az ő szájából hallanánk.

Törőcsik Mari pedig olyan barátságos, bölcs, vicceskedő hölgyet játszik, hogy még azt is elnézzük neki, hogy énekléskor inkább csak szavakat mond ki. A transzi bárban ő is fellép Kulka János kérésére, és a szép szomorú dalát gyönyörűvé teszik az óriás toll legyezők, csak kicsit illúzióromboló, hogy alsónadrágos pasik legyezik azokat körülötte, de az biztos, hogy a film legérzelmesebb pillanata akkor is ehhez a jelenethez kapcsolódik.

Részletezhetnék még rossz dolgokat a filmből, de inkább nem teszem, mert lehúzni nem jó érzés. Ha szereted a swing zenét, a magyar színészeket, és támogatnál egy magyar filmet, akkor megnézheted, de ki is várhatod a tévében való megjelenését.

Ezt a dalt kétszer is hallhatjuk a filmben, de pasi előadásban mégis jobb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.