Dal Marionnak 5/5

Ez is felkerülhet a kedvenc film listára. :) Mindig jó érzés, ha várakozással ülünk neki egy filmnek, mert jókat hallottunk róla valakitől, és a végén igaza lesz, és nekünk is tetszik a film. Legjobb ilyenkor együtt megnézni a filmet, és figyelni a másikat, vele együtt átélni, de utólag is jó érzés, hogy ha hasonlóan tetszik nekünk is.

Ez egy édes történet, amibe szomorúság is vegyül, de végül boldogan fejezzük be egy szép lezárás után. Marion és Arthur egy idős házaspár, akik nagyon különböznek, de ennek ellenére szeretik egymást. Arthur a visszafogott, zárkózott, és védelmező, hiszen a felesége rákos beteg, és ő ápolja. Marion a betegsége ellenére is életigenlő és pozitív marad, így látjuk a kontrasztjukat, de mégis jól működnek együtt.

Az elkerülhetetlen realitás bekövetkezik, és Arthurral együtt követjük, hogy hogyan változhat meg az ember, ha a másik fele, aki úgy szerette ahogy volt, elmegy. És talán azért, mert ő nincs már jelen, jó, ha olyan úton indulunk el, amit a másik fél helyeselne, ha látna odafentről.

Ez egy édes történet, mint már mondtam, de nem csordul túl, mert angol marad. Nincs annyi könnyezős jelenet, nincsenek pálfordulások, csak kisebb változások, amik az egyszerű, nem annyira érzelmes ember életében is nagynak számítanak. A párbeszédek is hétköznapiak, olykor zsörtölődők, és angolosan viccesek. A főszereplő Arthur nem éppen egy szívderítő kinézetű bácsi, ez passzol a személyiségéhez, és elég vicces, amikor a puszta látványával megijeszti a fiatal tanárnőt - persze a sötétben összefutnék vele, én is megijednék :).

Marion hobbija az éneklés volt egy nyugdíjas kórusban, ahol a fiatal tanárnő és az érdekes bácsik és nénik jól elszórakoztatják egymást és minket, amellett, hogy szépen is énekelnek. Nem minden dalválasztást értek, de a címhez is kötődő dal Marionnak, melyet végül Arthur énekel el, az valami csodálatos. Nem ismertem a dalt, így még jobban ütött, a dalszöveg és az előadás is könnybe lábadt szemeket okozhat.

Bár slusszpoénnak megjegyezném, hogy Hugh Grant az Egy fiúról c. filmben erősen kigúnyolta volna szegény Arthurt, hogy a nagy érzelmek hatására végig csukott szemmel énekelt, de mi elnézzük neki, mert a dal "átjött".

Ajánlom, hogy nézd meg a filmet, de ha elspoilereznéd magadnak ezt a szép dalt, akkor hajrá, a lehetőség adott:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.