A némafilm is gyönyörködtet
2015.01.12. 19:15
A némafilmes - 5/5
Jól döntöttem, amikor rávettem magam megint, hogy megnézzek egy olyan filmet, ami elsőre nem volt vonzó ötlet esti filmezésre, de abszolút megnyert magának. A némafilmes a címének megfelelően néma film, de ez egyáltalán nem jelent hátrányt, sőt inkább megkönnyebbülésnek éreztem, hogy nem a színészek szavaira figyeltem, hanem a mozgásukra, a jelenetek beállítására, a fekete-fehér színben is széppé varázsolt világukra és a klasszikus zenei alapú filmzenére, amelyekkel elröpül ez a másfél óra úgy, mint bármelyik másik jó vígjáték alatt. 2012-ben még öt Oscar-díjat is nyert, köztük a legjobb filmnek, legjobb rendezőnek és legjobb férfi főszereplőnek járó díjat is, ezért is érdemes megnézni.
A történet a némafilm virágkorának végén kezdődik, 1927-ben George Valentin, a híres némafilmes színész karrierje csúcsán van, amikor véletlen (szó szerint) összeütközik egy rajongólánnyal, aki így címlapra kerül, és a 15 perc hírnevet kihasználva szerencsét próbál Hollywoodland-ben (ahogy a háttérben a hegyen ki volt írva), és a karrierje elkezd felívelni. Egy kis flörtölésen túl nem történik köztük semmi, de a lány mindig felnéz majd a férfira, aki hozzájárult a sikeréhez. 1929-ben azonban fordul a helyzet köztük, mert bejönnek a hangos filmek, és George határozottan kiáll a némafilmek mellett, és csúfosan csődbe megy, nem csak a gazdasági válság miatt, míg Peppy, a rajongólány híres (beszélő) színésznő lesz, aki évek múltán is emlékszik első filmszerepére és George-ra.
classic fangirl
Az egész film alatt csak lágyan érintjük azt, hogy ezek között most szerelem van-e, és apró motívumokban látjuk, hogy lehet, de a film nem csak a kitartásról, a támogatásról szól, hanem arról, hogy milyen nehéz a férfinak legyűrnie a büszkeségét.
Jean Dujardin megnyerő arcú férfi, kis vékony bajusszal is jóképű, nem nevetséges, és abszolút élvezhető, hogy csak táncolni, mosolyogni, grimaszolni látjuk, és ez igaz a partnernőjére is, a szintén francia és gyönyörű Bérénice Bejo-ra. Való igaz, hogyha nem lennének ilyen szépek a színészek, nem lenne olyan jó ez a film, hiszen a látvánnyal kell főleg beérnünk. Mellettük még láthatunk ismerős amerikai színészarcokat, akik ráerősítenek a hollywoodi világra. Kicsit vicces volt számomra a George mellett dolgozó inas, sofőr szerepében a Babe c. film idős bácsija, de jó volt látni, hogy még színészkedik. De ha már állatokról van szó, George mellett játszik egy édes kutyus is, aki néha fontos szerepet tölt be a filmben, de igazából ő is jól néz ki fekete-fehérben.
Ezek alapján nézd meg a filmet, ha zavarnak a színek, ha szeretnél kicsit visszamenni az időben, ha nem szeretnéd azért hangosra venni a tv-t, hogy minden szavukat értsd a szereplőknek, és ha olyan francia színészeket néznél, akiknek nem fog zavarni az akcentusa.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.