V mint vérbosszú

Ez azt hiszem már leírtam korábban, hogy vannak filmek, amikről az ember sokat hallott, jókat hallott, meg is van a lehetősége megnézni, de mégse teszi, amikor dönteni kell a filmnézésről, mert tudja, hogy egyrészt magas elvárásai vannak, másrészt, hogy nem egy könnyű szórakozásra ül be, mert ezek általában komoly filmek. Hát én most megint rávettem magam egy ilyen megnézésére, és örülök, hogy végre láttam a V mint vérbosszút. Már az első 5 perc után éreztem, hogy jól döntöttem.

Valamikor a 2010-es évek közepén járunk (a film megjelenésekor ez 10 évvel későbbi időt jelent) Angliában, ahol diktatórikus rendszer alakult ki, egy főkancellár tartja "rendben" az országot, miután sok szörnyűségen, hazai terrorista csoportok támadásán kellett túltennie magát a társadalomnak. Kijárási tilalom van, lehallgatások, cenzúra, gyanúsnak minősített emberek elítélése stb.. Az elnyomott társadalom azonban reményre talál egy maszkos terrorista elkövető személyében, aki kormány épületeket támad meg, tv-n üzen az embereknek, hogy 1 év múlva együtt tüntessenek a kormány ellen, és bosszúhadjáratot folytat fontos párttagok ellen. A neve pedig V. (De ő így mutatkozna be hosszabban.)

A szavakkal és a késeivel mesterien bánó V maszkban is annyira megnyerő figura, hogy ez az utópisztikus társadalomkritizáló film (amelyben felmerült a "nem az embereknek kell a kormányuktól félniük, hanem a kormánynak az emberektől") egyszerre egy izgalmas akciófilm, és drámai történet V-ről és a hányattatásairól, valamint a női főszereplő, Evey (Natalie Portman) harcáról is. A köztük kialakuló barátság is nagyon különleges, hiszen magáról V-ről keveset tudunk meg, az arcát sem látjuk soha. De az eszmefuttatásait hallgatni is nagy élmény, pláne ha rímekben beszél, de az értelmükre is érdemes odafigyelni. Persze lehet, hogy ehhez néha vissza kell ugrani a jelentben.

Nem csoda, hogy a világon bármely kormány elleni tüntetésen előfordulhat ez a maszk, amely egy angol felkelő arcát ábrázolja. Guy Fawkes és társai a londoni Parlament épületét akarták felrobbantani, de tervük meghiúsult, amikor elkapták Fawkes-t 1605. november 5-én. Ezt a dátumot a mai napig megünneplik Angliában, Fawkes bábuját hatalmas máglyákon égetik el és sok helyen tűzijátékokat is fellőnek. Ez meglehetősen érdekes ünnepválasztás, de még jobb, hogy ebben a filmben Fawkes megdicsőül, mint az az ember, aki tenni akart valamit az akkori lordok hatalma ellen, és nem a módszer, hanem az eszme, amire emlékezni kellene.

A filmben nem mindig V-re koncentrálunk, Evey is fontos szerepet kap, hogy ő hogyan ébred rá arra, hogy mi a helyes út ebben a megkötött és elromlott rendszerben, valamint a terrorista elfogásával megbízott nyomozóval is követjük a szálakat, és közben kiderül, hogy milyen turpisságokat követett el a kormány, és a kancellár a hatalom megszerzéséért. Ami még igazán érdekes, hogy az 1984 filmben alakított szerep után, John Hurt ebben a filmben eljátszotta a kancellár szerepét, akit legtöbbször egy nagy képernyőn látunk idegesen utasítgatni az embereit, így majdnem olyan szerepbe került, mint az 1984 nagy testvére. Igazán fantasztikus ötlet a rendezőtől/castingostól, és persze tőle, hogy elvállalta.

A rengeteg izgalom, krimis szál és társadalomkritika mellett érzelmes, és olykor könnyed pillanatokat is átélhetünk, ezért a 2 órás film végig leköti a figyelmet. Egyszer meg kell nézni ezt is, mert 5/5-ös.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.