The best exotic Marigold Hotel (magyar címe: Keleti nyugalom: Marigold Hotel) - 5/5

Kéne valami jó szót találni arra a vígjáték típusra, amiben idősek vannak, de mégis szórakoztatást nyújtanak a fiatalabb korosztálynak, mondjuk nevezziük senior-comedy-nek. Több film is ebbe a kategóriába tartozik, amelyek a kedvenceim, de ennek a konkrét darabnak még az is a különlegessége, hogy brit és olyan színészekkel van tele, akiket már jó pár éve szeretünk úgy ahogy vannak, 60 körül vagy felett, de az is lehet, hogy csak ismerős arcok számunkra, de most ők is főszerepet kaphattak ebben a filmben. Köztük van a még mindig szép Judi Dench, a savanyú, de szerethető McGalagony professzor, azaz a csodás Maggie Smith, és aki még ismerős lehet a legtöbbeknek, az az Igazából szerelem idősödő "rock" sztárját játszó Bill Nighy.

Ez egy remek szórakozást nyújtó film, amely persze az élet nagy kérdésein is próbál elmerengeni ennyi élettapasztalatot maga mögött tudó főszereplővel, de felvidít, megmosolyogtat, és örülnénk, ha a nagyszüleink is ilyenek lennének (vagy ha élnének egyáltalán). Az indiai kultúra, a zajos városok, az erős akcentusok pedig különlegessé teszik ezt a mindennapi sztorit, és a Gettómilliomosból megismert Dev Patel pedig még inkább beleég a memóriánkba, de ezúttal viccesebb figuraként.

A történet szerint hét nyugdíjas elutazik egy idősek otthonaként reklámozott indiai kastélyhotelbe, hogy a hátralévő éveiket a megszokottól eltérően éljék le, vagy ettől független motivációjuk van, például régi barátot megtalálni, párt keresni, csípőt cseréltetni. Mivel a világ egyik másik pontjára utaznak, számíthatunk a kulturális poénokra, és a rasszizmus felmerülésére is, de azért könnyed marad a film hangulata. A helyzetkomikumokra pedig ráerősít a hotel, amelyben megszállnak szereplőink, ugyanis a csodás kastély nem éppen ér fel egy kényelmes wellness szállodával, csak a reklámja volt jó. Az valami elképesztően vicces, ahogy a vezető indiai srác, neve Sonny, kiforgatja a szavakat a jelentésükből, és metaforákban írja le, hogy miért jó ez a hotel úgy, ahogy van. Hogy a megphotoshoppolt prospektusban ő csak a jövő képét vetítette előre, és ami a legjobb mondása, hogy "itt Indiában van egy mondás, minden rendben lesz a végén. És ha még nincsen rendben, akkor ez még nem a vége". :D

A brit humornak köszönhetően nem lett ez egy uncsi-sablon film, habár a történések, mint az elrendezett indiai házasság elleni felszólalás, azzá tehetnék, de elnézzük neki. És amit még a senior-comedy egyik jellemzőjének neveznék, az a hosszú időtartam (2 óra). Persze érthető, hogy 7 szereplőre kell időt hagyni, de valószínűleg azért folynak lassabban a történések, hogy minden korú néző lépést tudjon tartani járókerettel vagy anélkül.

Nekem ez egy új kedvenc filmem lett a kis hibáival együtt, mert szerethető, aranyos, elgondolkodtató. És amúgy azért figyeltem fel rá, mert olvastam, hogy jön a második része, úgyhogy ideje volt megnézni, mi ez az érdekes című film. A második részben a sztárok visszatérnek, még több poénra számítok, most hogy már kényelmesebben berendezkedtek a hotelbe, és egy újabb korosodó legendát láthatunk a vendégek között, a már teljesen hófehér hajú, de akkor is szexi, Richard Gere-t. (sneak peek itt)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.