Látható, hogy belehúztam a filmnézésbe, de akármennyire is tud szórakoztató lenni egy egyszerű romantikus vígjáték, annyira nem érdekel igazán a kritika megírása hozzá. Még csak nem is Wordben vagy jegyzettömbben írom, hanem rögtön elsőkézből ide a bejegyzésbe.

No de tartom magam az új hobbimhoz, megnéztem, hát írok róla, hogy meg legyen örökítve valakinek, ha másnak nem, hát nekem. Szóval barátnőmmel pizsipartiztunk és megnéztük a Várandósok - Az a bizonyos 9 hónap című filmet. Olyan mint az Igazából szerelem kicsit, csak terhes és gyermekre vágyó nőkről és párjaikról szól, és a köztük lévő szálak kicsit összefűződnek, de ez nem is olyan érdekes és nem is fontos a sztorihoz.

Olyan sok híresebb színész van benne, hogy kedvem sincs leírni őket, pláne, hogy igazán nem tudok kiemelni senkit, akinek a legjobb jelenetei lettek volna. Szóval ajánlom a stáblistát magam helyett.

Szombat este néztük meg, és most hogy igyekszem emlékezni, ami egyedül eszembe jutott, hogy a kanklub jelenetei voltak még a legviccesebbek, nem is a csajok. Hiszen a csajoknál van hormonokkal, testi változásokkal küzdés, más kismamákhoz való hasonlítgatás és altesti poénok, de ezek máshol már biztos te is láttad, hát itt összegyúrva vannak. De tényleg a nők helyett a fiúk kapják az olyan poénokat, amin pl. nem terhes nőként inkább nevetsz, hiszen egyrészt nem tudod hogy mehet ez apák között, másrészt soha nem is fogod tudni. Az egyik szabály az apák klubjában, hogy "Nem ítélkezünk!". Ez tetszik.

Maga a film témája elég távol áll tőlem, se tini, se felnőtt életemben nem voltam terhes nő közelében, még nem is fogtam egy nő hasát se meg, miközben a bennlakó éppen szteppelt vagy boxolt, és még nem is voltam terhes, jó pár évig nem is tervezek az lenni. Majd 30 körül meglátom, persze a körülmények is alakítják ezt, de ezen nem fogok stresszelni, pont elég a párkapcsolatokon. De úgy képzelem, ha egyszer lesz gyerekem, hogy jó lenne, ha lány lenne, mert szeretnék a barátnője lenni, mint Lorelai Rory-nak a Szívek szállodájában. Persze az ő kapcsolatukban az is benne volt, hogy korán szülte, de az egyedül nevelésnek is lehet ez a következménye, ami ki tudja, még velem is megtörténhet annak következtében, hogy nem tervezek férjhez menni.

Ami az apákat illeti, nagyon fontosak ők is, mind a két szülő nagy hatással van a gyerek életére, de harmadik tényezőként az is közrejátszik, hogy az ő kapcsolatuk milyen hatással van a gyerekre, hogyan fog a szerelemhez, a házassághoz állni, az ellenkező nemhez viszonyulni. Nem lehet tökéletesen csinálni, de a lényeg szerintem, hogy a gyerek a lehető legkevesebbet szenvedjen, a szülőnek be kell látnia, mi az amitől meg akarja óvni a gyerekét, és ha lehet, a kiiktatható tényezők a megfelelő sorsa jussanak. Mindez példák nélkül persze békafing a levegőbe :P

Nem írom le az élettörténetem, de azért gondolkodok úgy, ahogy, mert sem a bizalmat, sem a hűséget, sem a mértéktartást nem úgy tapasztaltam meg szüleimen keresztül, ahogy kellett volna. De ha máshogy lett volna, más lennék. De inkább legyek az, aki megelőzi a nagy pofáraesést, mint az, aki naivan még arra se gondol. Inkább legyek én az aki el tudja engedni magát a rózsaszín felhőben, de magán belül mindvégig tudja, hogy úgy kell kezelnie a helyzetet, ahogy az a legjobb neki és a másiknak is. Nem kötöm le magam senki mellett, és nem kötök le senkit magamhoz. Ha ott kell hagynom valakit, mert az a jobb, akkor megteszem, akármennyire is fáj. Azt kell tennem, amit helyesnek gondolok, különben bűnös vagyok a saját szememben és ez ilyen egyszerű. Bűnösként hogy szerethetném magamat? A saját magunk szeretete a legelső, csak aztán jöhet a másik.

Ez mind rosszul hangzik, de hiszem, hogy egyszer valaki úgy fogad el, amilyen körülmények között én szeretném. Nem járulok pap vagy az állam elé, hogy ők változtassák a szerelmemet örökké. Ha az, hát majd az lesz, a kitartás a másik mellett, a szeretet, a megbecsülés mind kell papír nélkül is. Ha meg hiányzik valamelyik, akkor csak nehezebb az elválás. Teszek esküt szóban Neki, ha az a fontos, akkor gyűrűt hordok, hogy jelezzem az övé vagyok, de kettőnkön kívül senkinek sincs köze a kapcsolatunkhoz.
Max a közös gyerek(ek)nek. De ezt az álláspontom gyerek nélkül még más, mint gyerekkel lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.