avagy magyarul a nyálasabb című Halhatatlan szeretők (2013)

Ez egy határozottan más film volt, mint amilyenek szoktam nézni, és más, mint a mostani vámpírfilmek. Egészen művészfilmszerű volt, és tetszett. Egy hangulatot teremtett meg, és nem egy izgalmas cselekményt vitt végig, hanem betekintést adott egy igazán mély vámpírkapcsolatba, hipnotikusnak nevezhető filmzenével és lassú jelenetekkel. 4/5

A film elejével vigyázni kell, mert bár nagyon lassan, de hányingert-keltően forog a kamera a szereplőink felett, ami azért rossz kezdet lehet a két órás filmhez, úgyhogy az émelygőknek csak óvatosan.

Megmosolyogtató, hogy a vámpír szerelmeseinket Adam-nek és Eve-nek hívják, de végülis ez olyan célzás, hogy ők azok, akiket az ég is egymásnak teremtett. Több mint 150 éve házasok, de nem mindig élnek együtt. Jól hangzik mi? A távolból is lehet szeretni a másikat, pláne, ha tudod, hogy nem kell aggódnod érte, és ha elég időt töltöttél egyedül, akkor újra együtt lehettek. Nem zavar be semmi, elvileg. De Adam művészalkat, és nem érzi jól magát a 21. században, ahol nincsenek híres értelmiségi barátai, csak a zombi rajongók keresnék a társaságát, akik imádják az egyedi instrumentális rock zenéjét, ezért ebben a válságban arra kéri Eve-t, hogy jöjjön el hozzá.

Szóval Eve-t Tilda Swinton játssza, akitől őszintén kicsit kiráz a hideg, mert egyszerre érdekes nézni őt a vásznon, másrészt meg fura, mert nem látod szépnek, de mégis nézed. Nagyon fehér az arca, nagy szemei vannak, olyan mintha kontaktlencsével lenne nagyobb a szeme, de ez nem biztos. Van egy olyan tulajdonsága, gondolom a többi vámpírnak is, hogy érintésre tudja, hogy a tárgy hány éves. Na most az elutazásához főként könyveket pakol, azokat meg laponként elkezdi gyorsan átsimogatni, de őszintén nem értettem, hogy egyrészt ezt miért kell utazás előtt, másrészt ilyen gyorsan olvas vagy mi?  :)

Elérkezik Adam-hez Detroitba, a lepukkadt város legszélére egy teljesen elsötétített házba, és innentől már együtt vannak mindig, és megismerhetjük milyen az a kapcsolat, amiben nincs rohanás, csak az együttlét, a beszélgetés, együtt alvás, egyszóval harmónia. Irigylésre méltó lehet úgy együtt lenni valakivel, hogy az idő, pénz, család, munka stb. miatt nincs nyomás a feleken, és lehetőségük van teljesen kiismerni a másikat.

Loki, vagyis Tom Hiddleston újra hosszú hajjal nyomul egy filmben, Adamként itt szexibb, kellően emo, de mégis menő, az unott hangja is fantasztikus a másokkal való párbeszédekben, hozza a figurát, aki végülis a mindent leszarok tinédzser is lehetne, de Eve-vel persze nem ilyen. A Youtube szót olyan megvetéssel tudja mondani, hogy az valami fantasztikusan vicces.

Eve-vel együtt olyan jól passzolnak egymáshoz, mint az öreg házasok, csak hát ugye, ők még mindig szépek. Annyira egy rúgóra jár az agyuk hogy amikor vérválságba kerülnek, egyszerre teszik fel a kérdést: "What are we gonna do?", ami megmosolyogtató. Az ilyen pillanatokban érzed, hogy igen, ilyen egy pár, akkor is ha vámpírok. De közben meg annyira kitűnnek a többiektől, mikor egy bárban egy koncert alatt csak elkülönülten ülnek, napszemüvegben hallgatják a zenét fejmozgatás nélkül, és vicces, hogy mennyire nem passzolnak oda.

A zene, amit Adam játszik, adja a filmzenét, hipnotizáló, hangulatteremtő, lassan mozgatja előre az időt és magába szippantó. Felteszem, ha nem egyedül lettem volna a moziteremben, akkor is hasonlóan éreztem volna egyedül magam a filmben elveszve. Ha elmélkedős hangulatban vagy, ez egy jó választás lehet filmnézésre. Ha izgalomra vágysz, válassz más vámpírokat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.