Lélegzet, Transzcendens és a Mementó, ez a sorrendje a legutóbb megnézett filmeknek és az értékelésüknek.

Lélegzet (2007)

Az Oscar-díjas Ütközésekre hasonlító film, 4 történeti szál összekeveredésével és semmilyen végkövetkeztetéssel. A szereplők további sorsa sem nagyon tisztázott, már aki nem hal meg. Szóval történnek dolgok, de a film érzelmileg nem köti össze a szereplőket, nagyjából nem éreztem semmi újat a film után. Az egyetlen magvas dolog benne talán a film címét is megelőző idézet, amit rögtön fel is jegyezhet az ember. Plusz ami még érdekes lehet, Brendan Frasert olyan filmben látni, ahol nem bohóckodni próbál, hanem csendes verőlegényként pózolni.

"ahogy egy hullám, úgy egyetlen egy érzelem sem képes sokáig megtartani egyedi formáját." (Henry Ward Beecher)

Transzcendens (2014)

A múlt héten mozikba kerülő film, amit korábban nagy lelkesedéssel harangoztak be, de ahhoz képest óriásit bukott. A színészek és Christopher Nolan (csak mint producer említése) és egy jó előzetes megalapozta a várakozásokat, de sajnos nem volt elég. Sok kritika írta, hogy okos akart lenni a film, de nem lett az, izgalmas akart lenni, de nem volt az, és a színészek nem voltak elegek a semmihez. Johnny Depp meg őszintén Jack Sparrow-n kívül nem mutatott nekem semmi érdemlegeset már pár éve. Azt sem tudom, mit jelent a transzcendens, ennyire nem volt erről szó a nem rövidnek mondható filmben.

2 dolog maradt meg bennem, ami legalább mosolyt csalt az arcomra, de a filmnek lehet nem volt ez szándéka. A nagyon okos számítógépekkel barátkozó tudósok elleni szervezet neve a magyar szinkronnal TEFE volt. Ezt kétszer is kimondták, köszönjük nekik. :D Legalább egy mosolygó összenézést elértek a nézőknél.

A másik meg mikor Morgan Freemannek azt mondta egy látását visszanyerő pasas, hogy Istenem, istenem! Én meg gondoltam, nem, ez nem az a film. /Lásd A minden6ó/

És akkor jöjjön a hab a tortán, ami kicsit megvigasztalt a két rossz film után. Nem dobta fel a hangulatom, de azért jó érzés olyan filmet nézni, amin legalább gondolkodhatsz.

Mementó (2000)

Valakinek össze kéne dobnia egy listát vagy több listát műfajonként, azokról a jó filmekről, amiket egyszerűen ajánlott megnézni, ha szereted a filmeket és ismerni akarod őket.

Már vagy száz éve megvolt a Mementó nekem, vagy azért mert Christopher Nolan kezdeti munkái közé tartozik, és sok jót letett azóta az asztalra, ami tetszett, vagy azért mert az IMDB-n is elég jó helyen szerepel, már nem emlékszem, de nem is fontos. Végre az ABC szerinti előrehaladásommal eljutottam a Mementó-ig, amiről semmit se tudtam sztori szinten, csakhogy meg kell néznem filmrajongó-kötelességként.

Megnéztem, nagyon érdekes volt, izgalmas, csavaros, nagyon más, és kifejezetten jó volt a Transzcendens után, mert abban érzések se nagyon voltak és még elmélet sem, a Mementóban meg mindkettő van.

Főleg 3 szereplőnk van, akiket alig-alig ismerünk meg, a film során változtatjuk a véleményünket róluk, csak mert annyira keveset tudunk róluk, mint a főszereplőnk Leonard az állapota miatt. A rövidtávú memóriája nem működik, nem tudjuk mennyi ideig van képben és veszti el újra azt, lehet fél óra vagy kicsit több. Például Leonard egyszer azon veszi észre magát, hogy fut valahol, körülnéz, "miért is futok?", meglát egy pasit nem messze tőle fegyverrel szintén rohanni, "Ja, őt üldözöm.", indul felé, erre a csávó is felé indul és lő egyet, Leonard fordul vissza és rohan a másik irányba, "Vagy ő üldöz engem."

A filmben az időben visszafelé haladunk, így szépen lassan értjük meg, hogy miért juthatott el egyik szakasztól a másikig Leonard, aki a kettő között mindig elveszti a fonalat. A jegyzetei, tetoválásai és a zsebében hordott fényképei segítenek neki eszébe juttatni dolgokat, pontosabban tényeket, mert csak azokat jegyez le.

Na de miért is más ez, mint egy 50 első randi-szintű memóriakiesés? Leonard azon van, hogy nyomozzon egy bűnöző után, aki megölte a feleségét és őt meg úgy fejbe verte, hogy ez lett vele. Ez egy nagyon érdekes krimisztorivá teszi a filmet, hiszen Leonard se tudja mindig, hogy mi van, hát még mi. Mindig várjuk az új infókat, és a film során változik az álláspontunk is a szereplőinkről, a helyzetről, lényegében nem hagy minket beleunni a film semmibe. Egyszerűen remek, még ha fáradt is vagy szombat este, és egy sorozatot akartál volna inkább megnézni, amin nevetni is lehet.

Guy Pearce a főszereplő, egy vékonyabb, okosabb Brad Pitt, szőkített séróval, akit izgalmas volt nézni, és végig azon vacilláltam, most kedvelem vagy nem? Ami a film célja is volt.

Ez a film mindenképpen legyen rajta azon a listán, amit meg kell nézned, ha még nem láttad. 5/5

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.