Nem egyszerű címet adni egy filmnek, oké, de Az első igazi nyár alapján én tuti valami csajos filmre gondolnék,és egy olyan nyárra, amire egy lány csak vágyhat. Amire még én is vágyom, de még nem volt olyanom. Az a sosevolt nyár.

De most nem lányos filmről beszélünk, hanem egy családi filmről kicsit másképp, vicces dráma, vagy dramedy ahogy mostanában hívják az okosok. Van egy most összeszokó családunk, aki a víkendházba megy nyaralni, és van egy introvertált fiú főszereplőnk. Aztán ezt az egészet feldobják a szomszédok, és egy olyan vicces karakter, aki a magába fordult sráccal kezd el barátkozni. A drámát pedig a családi/párkapcsolati problémák hozzák. Egyszerűen remek film, elgondolkoztat és szórakoztat egyszerre.

Megnézett film: The way way back (2013) az 5-ből csillagos 5-ös

Érdekes egy ír név ez a Philomena, szegény mozis kasszás csaj sem találta meg rögtön az ABC sorrendbe szedett címek között. December 26-án, a premier napján néztem meg ezt anyukámmal, főleg szülők voltak a közönségben, ami logikus a téma és a színészek miatt is.

Philomena (Judi Dench) apácazárdában nevelkedett, de egy külső búcsús kaland során közelebb került egy fiúhoz, és a szexről mit sem tudó lány teherbe esett. A zárdában megszülte gyermekét, és továbbra is ott maradva munkával dolgozta le a bűnét, és naponta egy órát tölthetett kisgyermekével az oviban. De az apácák örökbeadó tevékenységet folytattak, és az ő gyermekét is elvitték valamilyen emberek egy nap váratlanul. A gyermek születése után 50 évvel vagyunk a jelenben, 2005 körül asszem, amikor is bevallja lányának, hogy volt egy gyermeke korábban, és szeretné megtalálni. Segítséget és pénzügyi támogatást pedig egy újságíró nyújt neki, aki cikket fog írni a történtek alapján, ő Martin Sixsmith (Steve Coogan) (ami olyan jól hangzó név, már a Felhőatlaszban is tetszett). Érdekes, érzelmes film jó színészekkel, váratlan fordulatokkal, és a hit megrengetésével.

Megnézett film: Philomena - Határtalan szeretet (igaz történet alapján)

Karácsony alkalmából megnéztem Szenteste egy olyan karácsonyi filmet, amit még nem láttam!!! nagy szó :).
A közel 70 éves (wow!) film, amit az amerikaiak klasszikusként néznek meg ilyenkor, de nálunk nem kerül annyira műsorra. Nagyon izgatta a fantáziám, olyan sok filmben, könyvben olvastam, ahogy emlegetik a karácsonnyal együtt. Nagyon jó élmény volt, szívet melengető, kicsit túl hosszú, a sok karácsonyi történés után már kifáradtam, de mindenképpen jó volt. 5/5, ajánlom megnézésre!

Megnézett film: Az élet csodaszép (1946)

Nem éppen karácsonyi film, de már ideje volt hogy megnézzem, és gondoltam szórakoztatóbb lesz, mint a többi opcióm, pl. Az élet csodaszép, amit tervezek megnézni karácsonyi klasszikusként. A pókember sztorijáról nyilván nem kell sokat mondanom, a képregényt amúgy sem ismerem, így csak az előző filmsorozathoz tudom hasonlítani.

So what have we got here? Híres színészek, helyes fiatalok, nagy klasszis öregek, és egy kicsit más pókemberünk, és más szerelmi szálunk.

Először is jöjjön egy figyelmeztetés, ez nem lesz túl hosszú. Hogy miért? Mert nem olvastam a könyvet, sem A hobbitot, sem a Gyűrűk urát, úgyhogy nem érzem magam feljogosítva, hogy kritizáljam, és nem is vagyok akkora rajongó, hogy egy ilyen nagy jelentőségű filmet elemezzek. És olyan hosszú is volt, nem emlékszem már mindenre :P

Az Éhezők viadala is hozott azért sikereket a moziban, a könyv rajongói és a civil nézők elegen voltak ahhoz, hogy a folytatásokba is pénzt fektessen a filmgyártó, ami nagyon jó dolog. Először a filmet láttam, aminek a története nagyon megragadó, brutális és izgalmas, de akkor nem osztályoztam volna csak 4/5-re a filmet, mert voltak benne jó jelenetek, de többségében nem ismertem meg eléggé Katniss karakterét ahhoz, hogy szeressem az egészet szívből. De nyáron rávettem magam a könyv elolvasására, és magával ragadott, fantasztikus volt, alig bírtam letenni. Szerencsre hosszú buszos utazáson kezdtem el olvasni, így bőven volt időm és indokom nem letenni mind a 3 könyvet.

A nemrég mozikba került 2. részről nagyon jó kritikákat lehetett olvasni, de természetesen a könyv olvasása után már fel voltam csigázva a vélemények nélkül is, meg kellett néznem. De örültem, hogy a nem olvasók is jónak tartják. De pont ezért mert eleget írtak már a kritikák és a bemutatók, nem fogom úgy elemezni a filmet, mint máskor tenném, mert olvastam a könyvet és nem szeretném elmagyarázni a nekem alap dolgokat. Hanem főleg azt, hogy nekem mi tetszett a filmben, mi az, amit esetleg hiányoltam belőle a könyv anyagából, és néhány idézetet, amit fontosnak tartottam belőle lejegyezni magamnak.

Megnézett film: Futótűz

Ezen a héten sajnos abból a szomorú okból írok egy második filmről is, hogy Paul Walker meghalt. Nagyon lesújtó volt ezt olvasni múlt vasárnap délelőtt, mikor felkeltem. Azt hozzátéve, hogy igen, egy másik ember is meghalt, ami szintén szomorú, és hogy nem sokkal tudtam többet Paul-ról mint a barátjáról. Fura kötődés alakul ki a néző és a színész között, nem csak azért mert a karaktereiket kezdjük el megszeretni, hanem mert az életünk részeivé válnak a folyamatosan érkező filmjeikkel, élményeket kötünk hozzájuk és az akkori életkorunkhoz.

Paul esetében nem csak a Halálos iramban sorozat miatt érzek így, szeretem azokat a filmeket, de már előtte is, tinikorom kezdetén "találkoztam vele" A csaj nem jár egyedül-ben, még ha nem is ő volt ott a főszereplő. Ezenkívül a Kéjutazás is egy jó film vele, ami horror, de mégis nagyon szeretem. Ezeket az élményeket akartam kicsit erősíteni, és az időben visszamenve kiválasztottam egy olyan filmet vele, amit még nem láttam, de sokat hallottam róla.

Megnézett film: Koponyák (2000)

Friss fogadalmi tételemet betartva ülök most a gép előtt, épphogy hazaértem a moziból a legújabb Jason Statham adagomat feldolgozva. Egyik kedvenc színészem, ha még nem mondtam volna, plusz még mindig nagy élmény moziban néznem őt, mert még csak párszor láttam, talán 5-ször, de az is igaz, hogy sosem lesz elég. :D

De a filmkritika előtt még szeretnék pár szót szólni az akciófilmekről és nézőikről. Ha már most egyedül mész el a moziba kedvenc színészed akciófilmjére, akkor mire készülhetsz fel a nézőtéren. Vagy viszonylag üres nagy moziteremre, vagy a legújabb szardínia doboz méretű házimozira (na jó, semmi bajom a méretével, mondjuk hogy low-cost és kényelmes), ami viszonylag jól megtelik, pláne a hátsó sorokban, ami úgy a 4. vagy 5. sor. A nézőközönség pedig főként pasikból áll csoportosan, vagy párokból, viszonylag kisebbségben felfedezhető fanatikus egyedüli rajongókkal. Na már most ha egyedül mész el, inkább ne a hátsó sor közepére foglalj helyet, még ha ott látsz a legjobban is, mert tuti hogy körülötted ülni fognak, befoglalják a pohártartóidat, ha nem érsz oda időben, plusz a látóteredben a smacizást és az összebújást fogod látni, ha pont párok között ülsz. Na de ennyit a jó tanácsokról, ülj a szélére, vagy a kettes széksorba és kész!

Megnézett film: Harcban élve (Homefront - 2013)

A történet szerint van nekünk egy ex-drogügyletes rendőrünk és a kislánya, (az anyuka meghalt egy éve), aki 10 éves kora előtt már egész jól utánozza apuci önvédelmi (véresre verem az orrod) technikáit, aminek következményeképp a suliban túlságosan ügyesen védi meg magát a nagyobb darab fiútól. És ennyi, a mocsár közeli kisvárosban máris felbolydulás lesz, mert a megvert fiú rokona a sheriffet pénzelő drogbárónak, és mindenki megfenyegeti Jason Statham-et, akiből nem nézik ki valamiért, hogy szétveri a fejüket 2 másodperc alatt. Szomorú ... nekik.

Új elhatározás lépett életbe nálam, heti egy film megnézése, heti egy poszt írása. Ha nem is nagy felkészültséggel, de úgy ahogy jön. Ezzel is trenírozva magam arra, hogy a filmeket ne csak szórakozásnak tekintsem, hanem munkaeszköznek, ezzel is felkészülve arra a munkára, amit álommelóként szeretnék majd végezni.

Megnézett film: Vizsga (2009)

Ha leírom a történetet, akkor azzal elárulom azt, ami csak szép lassan derült ki a filmben, ezért inkább leírom az alapkoncepciót. Valamikor a közeli jövőben vagyunk, 8 business dresscode szerint öltözött embert követünk egy szobába, bejön egy felügyelő szerű ember, aki elmondja hogy mit szabad és mit nem csinálni a teremben, ahova 80 percre bezárják az embereket egy fegyveres őrrel együtt. Mindenki előtt van egy papír, a felügyelő elmondja, hogy mindenki kap egy kérdést, és egy választ várnak tőlük. Ennyi, a felügyelő kimegy. A jelöltek megfordítják a lapot, és kérdés sehol?!?!?!?

A Mielőtt ... filmeket néztem újra annak apropóján, hogy megjelent a harmadik és egyben befejező rész. De természetesen egy folytatást csak az előzmények vetületében lehet hitelesen értékelni. Ezért újra elővettem azokat a filmeket, amikre csak véletlenül bukkantam rá, ha jól emlékszem, valamilyen szerelmes filmes válogatásban láttam felsorolva őket és felfigyeltem a sztorira, na meg Ethan Hawke-al sincsen bajom, úgyhogy kíváncsi lettem. És nagyon megfogott az egyszerű történet, a hosszú párbeszédek, az emberi színészi játék. Ezek a Mielőtt filmek Richard Linklater rendezésében, de Ethan Hawke és Julie Delpy írói hozzájárulása és játéka nélkül talán nem készültek volna el a folytatások. Először jöjjön a Mielőtt felkel a nap, aztán a Mielőtt lemegy a nap és végül a Mielőtt éjfélt üt az óra (Before sunrise, Before sunset, Before midnight). Ezek a filmek a szereplők életének 18 évéből ragadtak ki 3 napnak pár óráját. Milyen érdekes lenne, ha a saját életünkkel is megtennénk ezt. Ha nem nap mint nap vagy soha nem írnánk naplót, hanem minden évben csak egy nap.