Először is jöjjön egy figyelmeztetés, ez nem lesz túl hosszú. Hogy miért? Mert nem olvastam a könyvet, sem A hobbitot, sem a Gyűrűk urát, úgyhogy nem érzem magam feljogosítva, hogy kritizáljam, és nem is vagyok akkora rajongó, hogy egy ilyen nagy jelentőségű filmet elemezzek. És olyan hosszú is volt, nem emlékszem már mindenre :P

A megnézett film: A hobbit: Smaug pusztasága

Azt megerősíthetem, amit minden kritikában mondtak, hogy érezni lehet a film közben, hogy ez egy köztes rész, hogy jön az izgalom, de aztán mindig visszakerül egy szintre, és tudod, hogy itt nem dől el semmi fontos még. Nekem tetszett a film, de csak legyen 4/5, mert nem tudom, mikor nézném meg újra. A Gyűrűk urát sem néztem meg újra-újra (őszintén a 3. részt csak egyszer láttam :P), mert olyan sok szereplő, történés, háttérsztori van és időtartam, hogy kevésbé érzem szórakoztatónak, hogy újra megnézzem.

Ami megmaradt bennem, néhány felvillanó gondolat, az jöjjön itt bekezdésenként:

Nem csoda, hogy nem volt sok női szereplő a filmben, meg a Gyűrűk urában sem sok, mert a nők meg szoktak ijedni pl az orkoktól, és sikoltoznak, az meg zavaró :P Itt csak két kislány sikoltozott, de fél perc elég volt belőle.

A közelharcos akció olyan szinten pörgős, hogy már szinte túlságosan, annyira megkoreografált, hogy már túl mű, de persze inkább ez legyen, minthogy alig mozogjanak a statiszták :P

Sokszor nevettem, ezért azt ki lehet jelenteni, hogy a Gyűrűk ura közel sem ilyen vicces, még talán az első részben van mit nevetni a kis hobbitokon, de utána szerintem nem. Persze néha már szenvedésből nevettünk, hogy ilyen nincs, nem lehet, hogy saját magukat nevettetik ki, pedig igen. Mikor Bilbo beoson a törpök várába, és keresi azt a követ, hát ott többször is volt olyan pillanat, ami paródiába ment, mikor a sárkányt meglátja az aranypénzek alól kibukkanni, de még alszik, és leguggol, és fogja a fejét. Hát az nagyon kész volt :D

Még egy túlságosan viccesre kitalált jelenet, a törpök a hordókban csorognak lefelé a folyón, és Legolas a fejükön egyensúlyozva, ugrálva halad előre és öli az orkokat, nem hibázva. Seriously? Nem lehet az emberek fején csak így állni.

Tauriel, a kitalált női elf karakter, a Lost-ból Kate. Kate-t szerettem, göndör hajú, szeplős, miért is ne?, de elf csajként annyira nem jött be. Bár az is igaz, hogy ő kapta a legrosszabb dialógusokat, annyira műek voltak, és nem tetszett nekem annyira, mint Arwen. Liv Tylernek nagyon jól állt az a karakter, és kész. És jobb nevet is kapott. De legalább egyszer megnevettet minket:

Kili: Nem matatsz meg? Bármi lehet a nadrágomban.
Tauriel: (hatásszünet) Vagy semmi.

A sárkányról nem tudok mit mondani, jó volt, hiú, de ijesztő. Csak hülye neve van.

Azt hiszem, ennyire emlékszem. Na és mikor vége lett, rögtön elkezdődött a jó kis filmzene, amit utána rögtön meg is kerestem. Hallgassátok Ed Sheeran-t:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.