Egyszer (2006) - 5/5 (új kedvencet találtam! :) )

Ha korábban olvastad a Szerelemre hangszerelve filmről írt kritikát, lehet, hogy hasonlóságot fogsz felismerni. Az író és rendező ugyanaz a személy mindkét filmnél, a neve John Carney, és nekem ezzel a két filmmel bebizonyította, hogy remek filmeket tud készíteni, amelyek átjár a zene, az érzelmek, és az őszinteség.

Írországban akkor hideg volt, a szereplők még házon belül is volt, hogy kabátban voltak :D

Az Egyszer egy egyszerűen bűbájos, életszerű, aranyos film, amelyet mosolyogva néztem, és néha megkönnyeztem. Van egy utcai zenész gitáros ír fiú, aki a saját szakításáról írt számát énekli esténként az utcán, és egy kivándorolt cseh lány, aki ezért 10 centet dob neki. Kevés pénz, de neki sincs sokkal több, és beszélgetésbe elegyednek, majd hamar rájönnek, hogy a zene útján még közelebb kerülhetnek egymáshoz, mert a lány is zenél zongorán. Az is kiderül, hogy a lány sem éppen boldog, férjétől külön országban élve neveli kislányát, így ő is rá tud hangolódni a fiú szomorú dalaira.

Ezek alapján lehet, hogy túl lehangolónak látod a történetet, de a dalok és a szívbajok mellett attól varázslatos ez a film, ahogy a fiú és a lány összebarátkozik, vicces helyzetekbe kerülnek, és legfőképpen ahogy együtt zenélnek. A fiú amúgy nem csak utcai zenész, hanem apjával együtt porszívókat javítanak, és a lány őszintén megörül ennek a ténynek, mert pont elromlott a porszívója, így a második találkozásukkor el is hozza magával azt. Abszurdan vicces, ahogy a két fiatal és a porszívó járja a várost ezután. :D

Ami miatt ez a film még különleges, hogy a szereplők inkább tehetséges énekesek, mint színészek, de a karaktereik közel állhatnak hozzájuk, mert annyira hihetőek, mintha csak tényleg egy utcai zenész és egy zongorázó lány lennének. Szándékosan nevezem őket lánynak és fiúnak, mert neveket nem tudunk hozzájuk, mintha ezzel is a hétköznapiságukat erősítené a rendező. Emellett pedig ne érezzük furának azt sem, hogy a felvételek is egyszerűek, a vágások és helyszínek a legszimplábbak, mert ezen a téren sem a külsőségeken volt a hangsúly.

nem mondom meg a nevem, háhá! (nincs is kézfogós jelenet a filmben) :)

A történetről még annyit elárulok, hogy dalírás és stúdiófelvétel is helyet kapott benne, akárcsak a Szerelemre hangszerelvében. A filmnek a hangulata a fontos, és hogy azt figyeljük, hogy a két szereplő mer-e nyitni a másik felé szerelmi téren, vagy még nem készek rá a múlt miatt.

A film plakátján is ez a kérdés olvasható az Egyszer felirat felett: How often do you find the right person?

A film több díjat is nyert kisebb filmfesztiválokon, de az Oscaron a legjobb betétdal kategóriában nyert, ami igazán nagy elismerés lehet a zenészeknek is. Ez az a bizonyos szám, amely a filmben egyszerű gitár és zongora játékkal is nagyon szívhez szóló. Ha teheted, nézd meg a filmet, mert más, mint a többi, és mégis átérezhető.

Mellesleg színházi musical is készült a film alapján, de megnyugodhatsz, ez egy zenés film, nem musical.

Ha a lány hangját is jobban szeretnéd hallani, ezt főleg ő énekli a filmben:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.