aki vagyok. Valamilyen részben biztos. Hogy miért gondolkoztam el ezen? Mert az egyik barátnőmnek szinte egyáltalán nem része az életének a filmográfia, a mozikedvelés, a sorozatok. De nem kell kutatni, hogy miért? Nem fontos, csak nekem különös, mert a gondolkodásom egy részét teljesen megalapozták és még mindig megalapozzák a filmek. A beszédemet is, a stílusomat, a beszélgetési témakörömet pedig nyilván meghatározza.

Ezért sem fogom elhanyagolni a blogot, pedig már azt hittétek :P Nagyon régen nem írtam, nem is nézem meg mikor. De közben néztem filmeket, és sorra is fognak talán kerülni. Legalább a mozijegyeket elteszem magamnak, még ha el is kopnak szép lassan, akkor is megvannak.

Ma este A szív hídjai-t néztem meg, és csak röviden akartam írni róla. Ja, amúgy csak egy hidat mutatnak benne.

ztatnám Cory Monteith-t, Finn Hudson-t a Gleeből.

Hiányozni fog a hangja, a karaktere, kicsit mindig a bátyámra emlékeztetett, magas és ügyetlen, kétballábas :)

Az elmúlt időszakban részt vettem egy online filmes kurzuson, amely ingyenes, egyszerű regisztrációval járt és online videókon hallgathattam meg az amerikai tanár elemzését. Mindenkinek ajánlom, akinek van szabadideje, vagy kedve tanulni olyan dolgokról, amikre a továbbképzése során nem volt lehetősége.

Bizonyos kurzusoknál házi feladat is van, de az enyémnél csak egyszerű kérdések voltak, de azért ettől még tanultam rengeteg új dolgot, és új látásmódot, amit még gyakorolhatok, de a már korábban megnézett filmeknél igen hasznos lehet, ha odafigyelek a részletekre a képen, mert a sztori már ismert.

Szóval ez a Coursera, és itt nézheted meg milyen kurzusok indulnak: https://www.coursera.org/courses.

Röviden leírom milyen filmeket néztem meg a kurzushoz, és hogy tetszettek, de téll röviden.

Nem tegnap éjjel néztem meg a Last night című filmet, hanem már egy ideje. Csak mivel komolyabb filmről és témáról van szó, még nehezebb nekiülni írni róla. Nincs ami feldobna a filmben, csak elgondolkodtatott. Az alapsztoriban van egy házaspárunk, Joanna és Michael, és a sztoriban bemutatott éjjelen a férfi közelebb kerül a női munkatársához, míg a nő egy régi szerelméhez. Lényegében egy éjszakába és egy filmbe sűrítik bele a házasságtörés két válfaját is, míg a nézőre bízzák a következmények kitalálását. Mi ez, ha nem elgondolkodtató?

Rossz voltam, és nem dolgoztam eleget, ezért késéssel írok most több filmről is :) Na de most, hogy rátérek egy rajzfilmre, el kell mondanom, hogy nagyon rövid leszek, mert egyrészt már elég régi film a Pirosszka, másrészt meg rajzfilmeket nem szeretnék elemezni. Szeretem nézni őket, élvezni, nevetni, ha felnőttnek/ha gyereknek szólnak, de nem fogok bennük elmerülni.

Ez egy olyan könnyed, vagy mondhatnánk hülye vígjáték, amit jegyzetelni sem érdemes, csak végignézni, alacsony szinten odafigyelni és elkapni néhány poént. Na most miért is vagyok ilyen ellenséges már az elején egy egyszerű vígjátékkal. Mert a gyerek és a gyereknevelés nem játék, ebből visszavezetve a szex sem az. Óvszer nélkül lefeküdni egy gyereket nem tervezve is hülyeség, na de egy egyéjszakás kalandként, csak mert elfogyott az óvszer? Ha a csávónál sincs, akkor tipli. Mert ez is lehet a vége, 'cause Life happens.

Vagyis a Holdfény királyság. Wes Anderson érdekes filmeket rendez, ennyit meg tudtam az előzetes kritika elolvasásából, de ez volt az első film, amit láttam tőle. Nekem túl fura volt, ahhoz hogy igazán élvezzem, de voltak benne emlékezetes megoldások, jelenetek és egy reális párbeszéd.

Látható, hogy belehúztam a filmnézésbe, de akármennyire is tud szórakoztató lenni egy egyszerű romantikus vígjáték, annyira nem érdekel igazán a kritika megírása hozzá. Még csak nem is Wordben vagy jegyzettömbben írom, hanem rögtön elsőkézből ide a bejegyzésbe.

No de tartom magam az új hobbimhoz, megnéztem, hát írok róla, hogy meg legyen örökítve valakinek, ha másnak nem, hát nekem. Szóval barátnőmmel pizsipartiztunk és megnéztük a Várandósok - Az a bizonyos 9 hónap című filmet. Olyan mint az Igazából szerelem kicsit, csak terhes és gyermekre vágyó nőkről és párjaikról szól, és a köztük lévő szálak kicsit összefűződnek, de ez nem is olyan érdekes és nem is fontos a sztorihoz.

Péntek este volt szerencsém (nem volt más programom) megnézni a Számos pasas romantikus vígjátékot. A főszereplők Anna Faris (a furán felpumpált szája miatt nem a legszebb látvány) és Chris Evans, alias 6C és 6B, a sokat kufircoló szomszédok.

Kicsit elfoglaltabb volt az agyam és a lelkem is az elmúlt időben, ezért nem is találtam időt, hogy végignézzek egy jó filmet, pedig feldobhatott volna. Na mindegy, nemsokára.

De egy mozis programot azért megszerveztem, megnéztem az Anna Kareninát, amit könyvben nem olvastam soha, ezért ez nem egy hivatalos kritika, mert úgy lenne értelme, ha feldolgozásként értékelném, de még csak egy másik feldolgozást sem láttam, a sztorit se tudtam.