Az elmúlt időszakban részt vettem egy online filmes kurzuson, amely ingyenes, egyszerű regisztrációval járt és online videókon hallgathattam meg az amerikai tanár elemzését. Mindenkinek ajánlom, akinek van szabadideje, vagy kedve tanulni olyan dolgokról, amikre a továbbképzése során nem volt lehetősége.

Bizonyos kurzusoknál házi feladat is van, de az enyémnél csak egyszerű kérdések voltak, de azért ettől még tanultam rengeteg új dolgot, és új látásmódot, amit még gyakorolhatok, de a már korábban megnézett filmeknél igen hasznos lehet, ha odafigyelek a részletekre a képen, mert a sztori már ismert.

Szóval ez a Coursera, és itt nézheted meg milyen kurzusok indulnak: https://www.coursera.org/courses.

Röviden leírom milyen filmeket néztem meg a kurzushoz, és hogy tetszettek, de téll röviden.

A kurzus címe: The language of Hollywood: storytelling, sound and color. A filmtörténet változásait és a technológiai újítások hatásait figyelhettem meg a filmek segítségével, és ezek közül még egyet sem láttam soha.

A professzor Scott Higgins volt a Wesleyan egyetemről, ahol Ted Mosby is tanult :)

Először 2 némafilm került sorra

Street Angel (1928) - Ez tetszett a legjobban az összes körül, egyszerűen romantikus, szép a zene, édes, és nincs sok szöveg benne, és azt is kiírják :) Janet Gaynor nagyon gyönyörű lány volt.
Meg lehet nézni a filmet itt, ha él még a link.

Aki teheti, nézze meg, Youtube-on fenn van az egyik diáknak hála több film is.

The docks of New York (1928) - volt benne néhány érdekes képi megoldás, de nem olyan szép és romantikus mint az előző, a világ reálisabb, a karakterek kevésbé érthetőek. A film megnézhető itt.

Hangos filmek

Applause (1929) - amennyire könnyűnek gondolod, annyira nem az, tragikus a vége. A film megnézhető itt.

Monkey Business-t nem láttam 1931-ből, de valószínűleg nem sok poént értettem volna meg, kivéve a helyzetkomikumokat.

Hangos filmek, ahol a hang már többet ad hozzá a filmhez, mint a szórakoztatás eszközét

Scarface (1932) - az eredeti, nem az Al Pacino-s, de ezt sem láttam, és azt sem. Nem vagyok oda a gengszterfilmekért, pláne amelyekben a rossz főhős sorsát kell végigkövetnem minden szimpátia nélkül.

The ghost ship (1943) - nem hasonlít az új Szellemhajóhoz, ha arra gondolsz, amiben szétvágják az embereket a fedélzeten. Ez inkább egy őrült thriller, de persze korán sem olyan őrült, mint a mai filmekben. Rövid, de érdekes és nem fogsz nagyon betojni tőle. Itt nézhető meg.

Színes filmek

The trail of the lonesome pine (1936) - visszafogott színvilág, érdekes történet, felirat is bekapcsolható ezen a videón, így a tájszólás megértése sem akadály. Rómeó és Júlia történet amúgy, de sajnos a film vége (kb 15 perc, a legfontosabb végkifejlet) nincs online, de a wikipedia oldalán leírják röviden. Nagyon szépen énekel benne egy szereplő, igazán jó filmzene hozzá.

Adventures of Robin Hood (1938) - nincs meg online és nem is érdeket igazán, uncsi a Robin Hood sztori már.

A szín a melodrámákban

All that Heaven Allows (1958) - a kurzus végső tesztje előtt nem volt időm megnézni, de be fogom pótolni. Itt megnézhető.

Punch Drunk Love - Kótyagos szerelem (2002) - Adam Sandler és Emily Watson a főszereplők. Az első 45 perc csöppet sem volt vígjáték, ezért nem néztem tovább, nem érdekeltek már a színek. És ha szavaznom kéne, akkor legyen inkább Adam Sandler kínosan nem vicces, mert annyira túlzásba viszi, mint hogy egy szörnyű sztoriban ne legyen vicces kicsit sem, hanem szánalmas.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.