Friss fogadalmi tételemet betartva ülök most a gép előtt, épphogy hazaértem a moziból a legújabb Jason Statham adagomat feldolgozva. Egyik kedvenc színészem, ha még nem mondtam volna, plusz még mindig nagy élmény moziban néznem őt, mert még csak párszor láttam, talán 5-ször, de az is igaz, hogy sosem lesz elég. :D

De a filmkritika előtt még szeretnék pár szót szólni az akciófilmekről és nézőikről. Ha már most egyedül mész el a moziba kedvenc színészed akciófilmjére, akkor mire készülhetsz fel a nézőtéren. Vagy viszonylag üres nagy moziteremre, vagy a legújabb szardínia doboz méretű házimozira (na jó, semmi bajom a méretével, mondjuk hogy low-cost és kényelmes), ami viszonylag jól megtelik, pláne a hátsó sorokban, ami úgy a 4. vagy 5. sor. A nézőközönség pedig főként pasikból áll csoportosan, vagy párokból, viszonylag kisebbségben felfedezhető fanatikus egyedüli rajongókkal. Na már most ha egyedül mész el, inkább ne a hátsó sor közepére foglalj helyet, még ha ott látsz a legjobban is, mert tuti hogy körülötted ülni fognak, befoglalják a pohártartóidat, ha nem érsz oda időben, plusz a látóteredben a smacizást és az összebújást fogod látni, ha pont párok között ülsz. Na de ennyit a jó tanácsokról, ülj a szélére, vagy a kettes széksorba és kész!

Megnézett film: Harcban élve (Homefront - 2013)

A történet szerint van nekünk egy ex-drogügyletes rendőrünk és a kislánya, (az anyuka meghalt egy éve), aki 10 éves kora előtt már egész jól utánozza apuci önvédelmi (véresre verem az orrod) technikáit, aminek következményeképp a suliban túlságosan ügyesen védi meg magát a nagyobb darab fiútól. És ennyi, a mocsár közeli kisvárosban máris felbolydulás lesz, mert a megvert fiú rokona a sheriffet pénzelő drogbárónak, és mindenki megfenyegeti Jason Statham-et, akiből nem nézik ki valamiért, hogy szétveri a fejüket 2 másodperc alatt. Szomorú ... nekik.

Összességében tetszett a film, tényleg, a forgatókönyv nem volt olyan egysíkú, amilyenre számítottam (Sylvester Stallone-tól), nem csak egy gonosz karakter volt, hanem több is, de legalább volt aki a végére felfogta, hogy mi lenne a helyes. Nekem egyensúlyban volt az idilli élet, a konfliktus felépítés és az akció jelenetek mennyisége, kellően izgultam, ha nem is Jasonért, de szegény kislányáért.

A kislányt játszó kislány, Izabela Vidovic :) nagyon ügyes volt, abszolút nem éreztem hamisnak, kellően ijedt és talpraesett is volt, és érzelmekkel teli, mikor arra volt szükség, hogy apuért aggódjon. Jasont jó volt látni az apa szerepben, talán ennyit még nem mosolygott filmben, ami természetesen bejött nekem, olyan jó lenne ha egy könnyed filmbe is meghívnák bohóckodni, mert humorérzéke az van, azt már tudjuk a Blöff, Olasz meló óta, legalábbis én.

James Franco elég őrült és parasztias, ha az akar lenni, Kate Bosworth helyében nem örülnék, hogy nem kell lefogynia a drogos anyuka szerepéért, csak a haját kicsit zsírosabbnak hagyni, Winona Ryder meg, hmm, nem tudom miért vállalta el a filmet, alig kellett szerepelnie és a karakter nem hozott semmi extrát.

Amiért nem voltam oda, az a felvezető múltbeli jelenetek alatt Jason Statham parókája. Akármikor hosszú hajat csinálnak neki, rögtön csövesnek néz ki szegény, bár itt éppen beépített zsaru volt a drogos motoros bandában. Na már most a lebegő hajú motorral száguldó Jason Statham nem szép látvány, szerintem hanyagoljuk. :P

A plakáton lécci valaki magyarázza meg, hogy miért kell az amerikai zászló Jason hátába? Ki az, aki nem tudja, hogy amerikai a film? Vagy kit érdekel? Ha legalább július 4. lett volna benne, akkor még elmenne, de ebben semmi hazafiasság nem volt.

P.S. Inkább legyen baseball sapkája, mint hosszú haja.

Értékelés: 5/5

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.