Nem egyszerű címet adni egy filmnek, oké, de Az első igazi nyár alapján én tuti valami csajos filmre gondolnék,és egy olyan nyárra, amire egy lány csak vágyhat. Amire még én is vágyom, de még nem volt olyanom. Az a sosevolt nyár.

De most nem lányos filmről beszélünk, hanem egy családi filmről kicsit másképp, vicces dráma, vagy dramedy ahogy mostanában hívják az okosok. Van egy most összeszokó családunk, aki a víkendházba megy nyaralni, és van egy introvertált fiú főszereplőnk. Aztán ezt az egészet feldobják a szomszédok, és egy olyan vicces karakter, aki a magába fordult sráccal kezd el barátkozni. A drámát pedig a családi/párkapcsolati problémák hozzák. Egyszerűen remek film, elgondolkoztat és szórakoztat egyszerre.

Megnézett film: The way way back (2013) az 5-ből csillagos 5-ös

Szóval kezdjük a főszereplőnkkel, Duncannel. Nagyon keveset beszél, ha magától megszólal, akkor mindig okosat mond és igazat, ha kierőszakolják, akkor meg valami kínosat. Introvertált, még ha szégyenlősnek is akarja mondani valaki, és ha valaki tudja milyen annak lenni, akkor még jó, hogy megérti a karaktert, és megszereti. Végül is még csak 14 éves a srác, és a szülei elváltak, és egy idegen pasival és a lányával kell a nyarát töltenie, miközben az anyja vagy tudomást sem vesz róla, vagy mintha szégyellné. Egyedül mászkál el otthonról a röhejesnek nevezhető lány biciklivel, amit talált a garázsukban, és akkor megismeri Owent.

milyen király már ez a kocsi, hátrafelé is lehet ülni benne :)

Owen (Sam Rockwell) olyan vicces karakter, akinek szinte nem hagyja el a száját normális mondat, mindig valami poént lő el, és ha nem is szórakoztató minden pillanatban, annyira laza, hogy nem lehet nem megszeretni. Igazi "életművészként" él, a helyi vízi-parkban dolgozik, ott is lakik, és végül felveszi dolgozni Duncan-t is. Nem kell csöpögős apa-fia viszony kialakulására számítani, ez nem olyan, csak abban a pillanatban súroljuk azt, amikor pont, hogy kell a lelkünknek. A parkban a többi dolgozó is jó karaktert hoz a filmbe, lazák, viccesek mind, és úgy viccelődnek Duncannel, hogy közben meg tökre befogadták, nem számít milyen kis fura, csendes fiú.

Néhány extra karakter, aki még hozzá ad a humorhoz, a szomszédban lakó nő, Betty, (Allison Janney), egyszerűen fantasztikus, be nem áll a szája, mondja a szarkasztikusabbnál ironikusabb mondatait, meg a szexuális utalásokat akárki előtt, és nagyon vicces. A színésznőt is egyre jobban kedvelem, mostanában jó szerepekben láttam. Na és neki van egy fia, néhány poént vele is ellőnek, azért mert egyrészt fura, másrészt az egyik szeme rosszul áll, ami kínosan vicces.

De az első igazi nyárhoz hozzátartozik a csajozás is, Anna Sophia Robb a szomszéd lány szerepében, aki mogorva tini, szintén alig beszél, de mert senki sem érdekli a nyári porfészekben. Édesek, ahogy végül közelebb kerülnek egymáshoz, pedig idősebb, mint Duncan. Nem olyan béna beszélgetéseket folytatnak, amiket általában a filmbeli átlagtinik.

És a végére hagytam a drámát, Steve Carrell játssza az anyuka pasiját, akihez hozzászokni tuti, hogy mindig nehéz, de van, hogy nem csak a gyerek jön rá, hogy ezt az embert nem lehet megkedvelni, hanem az anyuka is meglátja a hibáit. Az egészben az a legjobb, hogy Duncan elég erőt gyűjt magában ahhoz, hogy felszólaljon az anyjával szemben/mellett (nehéz eldönteni), hogy "basszus, nem látod, mi történik? Tegyél valamit!"

Ennél többet nem árulok el, csak kedvet akartam csinálni, élvezzétek ki a jeleneteket az igazi valójukban, egyet sem lövök le. Na jó, egyet. Ez az egyik legcukibb:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.