VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan 4/5

VAN egy magyar film a mozikban, aminek túl hosszú a címe. Nem tudom, hogy tipológiai ötlet volt, vagy jelentése is VAN annak, hogy a VAN-t nagy betűvel írják, de lehet, hogy ez is csak egy a furcsa és megmagyarázhatatlan dolgok közül, amikről a film szólni akar. Megpróbálok írni róla, de nem a történet, hanem a hangulata az, amiért megéri megnézni. Ebben is van egy olyan magyarság érzés (mint korábban az Utóéletnél írtam), hogy a magunkénak érezzük, de közben tudjuk, hogy ez olyan béna, de ez VAN. A miénk, és ezt lehet szeretni benne. Nem lesz a kedvencem, de 4/5-öt megérdemel.

A főszereplőnk, Áron egy 29 éves srác, aki meglehetősen elveszett. Most szakítottak vele, az egyetemet nemrég fejezte be, munkája nincsen, otthon ebédel hétvégén, anyukája írja az önéletrajzát stb.. Emellett magába forduló, introvertált, határozatlan, lúzer, töketlen, és mégis szerethető. Olyan mint egy fiú, aki túl sokat gondolkozik, és nem tesz semmit, csak elVAN, De közben érezzük, hogy mennyi érzelem van benne, de ez sem jön ki, és az sem, hogy igazából mit gondol. Néha-néha vannak belső monológ részek a filmben, amik igazán viccessé teszik Áron kínos pillanatait. A film legelején rögtön megragad minket ez a fura hangvétel, Áron magához veszi a szót, és bevezet minket a komor életképébe, amiben éppen elképzeli, hogy milyen lenne, ha egyszer csak összeesne, és meghalna az utcán. Vagy a villamoson, vagy egy lépcsőn... És ez olyan kínos, hogy csak nevetni tudunk rajta. 

Korábban olvastam már a filmről, amikor a Karlovy Vary filmfesztiválon jól szerepelt, és sokkal inkább azt hittem, hogy ez egy szakítás utáni történet. És az is az elején, de utána már úgy érezzük, hogy Áronnak nem csak a szakítás miatt vannak gondjai. De később is felmerül az ex neve, Esztert nem hagyja kikerülni a képből a történet. De az biztos, hogy ez nem a klasszikus, hogyan tesszük túl magunkat a barátnőnkön film, hanem inkább az önkeresési folyamata egy 29 éves srácnak. De igazából ezt csak szemléljük, nem veszünk részt benne, mert nem látunk bele Áron fejébe. Leginkább történnek vele a dolgok, és van, hogy cselekszik, de akkor sem éri el az elvárt eredményt, és mondhatni, hogy idegesítővé is válik a lúzersége, amikor össze-vissza beszél, és ezzel elijeszt egy lányt. De elmondhatatlanul bájosan vicces, amikor megszerzi ennek a lánynak a nevét a BKK irodájában, ráadásul a talált tárgyak között ott hagyott egyik tárgyát is visszaszerzi, és boldogan lép ki az utcára még a büntetési díj befizetése után is.

Azt hiszem, ezek után nem igazán érted, miért kéne megnézned ezt a filmet. De röviden annyit mondanék, hogy azért, mert szokatlanul vicces. Akkor meg pláne az lesz, ha a te életed sincs rajta azon a sínen, amin a társadalom szerint lennie kéne. És ha látod, hogy mások ezt nem értik meg.

A film külföldi sikerei után olvastam egy cikket, amiben a film zenéjéről volt szó a rendezővel és a főszereplővel készült interjúban, ahol a dalokat is meg lehetett már hallgatni. Ezek alapján fülbemászó dallamokra, fütyülős dalokra, és monológszerű belső vallomásokra számítottam a film közben, de ezek nem kaptak mind a cselekményben helyet, amit nagyon hiányoltam. Azzal kicsit közelebb kerülhettünk volna Áron karakteréhez, ha a csendes jelenetek alatt hallottuk volna azokat a dalokat, amiket ráadásul maga a színész énekelt fel. (Sőt, a dalírásból is kivette a szerepét.) Előzetes helyett ajánlom ezt a videót, amit Csehországban vettek fel a filmfesztivál alatt a stábtagok, a legfontosabb dalt fütyülve-énekelve.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.