Megnézett film: 500 nap nyár

5/5 azt kell mondanom. Már láttam ezt a filmet, de akkor túl sok jót hallottam róla, és lehet emiatt nem érte el a magas tetszési szintet, plusz ami még most hozzátett, az azóta eltelt idő és a tapasztalatok. A szerelem már csak ilyen, baromira vágysz rá, azok alapján, amiket hallasz, látsz, filmen, zenén, másoktól, és mégsem tudod elképzelni biztosan, milyen lesz az. És gondolkozol a szakításon is, hiszen a dalok többsége inkább a szerelemtől való szenvedésről szól, és aztán videoklippesen elképzeled, hogy az éppen szóló csöpögős sírós számra hogyan fogsz sírni a szobádban, vagy az utcán az esőben etc. És a fájdalmat sem tudod elképzelni.

És aztán a várakozásnak vége, átérzel egy csomó mindent, és aztán hasonló filmeket nézel meg, romantikus boldogot vagy szakítós szenvedőst, és eljön az a pillanat, hogy nem csak empátiából vigyorogsz vagy sírsz, hanem mert te is voltál úgy boldog vagy szenvedtél ahogy a karakter. És ez az az érzés, amikor már nem tudod, mit válthat ki belőled egy film. Na most az 500 nap nyár már más volt nekem, mint korábban. És szerettem.

A színészek jók, szépek, aranyosak együtt, szeretem mindkettőt. A film szerkezete nagyon jó, hogy ide-oda ugrálunk az 500 napban, boldogságtól vitáig, flörtöléstől szenvedésig stb, így nem merülünk el egyikben sem. A narrátor nem beszél sokat, de tök jól illik a félig vicces hangulathoz, az elején megmondja, hogy "ez nem egy szerelmes film", de azért nem is szakítós film. Ez egy szerelemről szóló film, mégpedig egy olyanról, amelyben a srác szerette jobban a lányt, akit igazinak érzett, de a lánynak nem ő volt az. Vannak ennél kegyetlenebb szakítások, persze ez most nem segít a főhősünkön, Tomon. De a film kellően visz bele a humort, a kínomban röhögést a történetbe, ezért nem hangol le (végérvényesen). Na meg a boldog szerelmes időszakból is jó pillanatokban szed elő vicces részeket, de most hozzunk mindkettőre példát.

Tom és Summer a parkban azt játsszák, hogy halkról egyre hangosabban mondogatják felváltva hogy Pénisz! Hát igen, a lánybúcsún is vicces ez, hát még tök spontán egy parkban. :D

Tom felsorolja azokat a dolgokat, amiket korábban szeretett Summeren, de most már utál. És van egy dal, amit szintén megutált vele együtt. Szegény Patrick Swayze.

Mi volt még a filmben? Kínos kényszerrandi, egyoldalú újrabarátkozás szakítás után, újra beleszeretés, és a pofáraesés, az a pillanat, amikor leesik, hogy a másik számára vége. Csak a jóra emlékezés, pedig figyelmesebben kéne emlékeznünk vagy csak tárgyilagosabban kielemeznünk, hiszen pont hogy az érzelmekre gondolni hiábavaló. Azok elmúlnak. Ha csak szóban továbbadod a történteket, senki nem fogja megérteni, mennyire fáj ez neked. És az idő elteltével, már te is csak a tényekre fogsz tisztán emlékezni. Diploma előtt is volt a filmben, azt is lehet újra kéne nézni, bár a régi filmek értelmezése mindig necces egy tök más generációnak.

Még jó zenék is voltak a filmben, úgyhogy a soundtrack ajánlott hallgatnivaló.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.