Egy kis német nyelvlecke következik A könyvtolvaj című filmhez. Na jó, csak pár szó a poén kedvéért, ugyanis a filmet angol nyelven vették fel főleg, angolul beszélnek a színészek, de előfordulnak benne németek is, és amikor a megértést nem zavarja, akkor német szavakat hallunk, miközben feliratosan nézzük a filmet. Például hallhatjuk a következő szavakat, amelyet ki-ki felkereshet szótárban, vagy megkérdezheti németszakértő barátait: Dummkopf, Ja, Nein, Saumensch, Saukerl, Führer und Deutschland über alles, de talán ezek többnyire mennek mindenkinek, és abszolút nem zavarnak bele az élménybe.

Ami viszont fontosabb ennél, hogy ez egy nagyon jól sikerült film. Nagyon szép, kalandos, aranyos pillanatok vannak benne, és a történet körülményei miatt mindig vannak nehézségek is, de ettől függetlenül felemelő élmény tud lenni. 5/5, ajánlatos megnézni.

A könyvtolvaj (2013)

A film egy könyvön alapul, és nem igaz történeten, mert ahhoz túl szép lenne, hogy igaz legyen sajnos.

A történet Németországban játszódik fogalmam sincs melyik városban Hitler uralma alatt, a Mennyország utcában (Himmel Straße). A főszereplőt, Lieselt örökbe kénytelen adni az anyukája, egy idősebb házaspárhoz kerül az említett utcában. Meg kell tanulnia olvasni, ami nagyon megtetszik neki és falja a könyveket, majd a családhoz kerül egy zsidó fiú, akit rejtegetniük kell, és Liesel összebarátkozik vele. Majd jön a háború, jönnek a bombázások, a besorozás, a házkutatás és így tovább, és mindeközben Liesel szépen lassan felnő. A film nem helyezi középpontba magát a könyvlopás tényét, ami többnyire kölcsönzés, de címnek abszolút jó. A történetben mindig ott vannak a könyvek, a szavak valahogy, és ez megadja az alapfonalat.

Valószínűnek tartom, hogy jó alapanyagot biztosított a könyv, de mivel nem olvastam, ezért biztosat nem mondhatok. De a forgatókönyvet csak dicsérni lehet, olyan egyensúlyban tartja a filmet, hogy a jó és rossz pillanatok szépen kiegyenlítik egymást, és olyan egyszerű pillanatokkal csal mosolyt az arcunkra. Például Liesel első napján a sulibamenet nem akart beszélgetni Rudy-val, a szőke kissráccal, aki elkísérte, és ahelyett, hogy szólt volna valamit arra, hogy "nem vagy valami beszédes", köpött egyet az útra. Mire Rudy azt mondja, hogy egy köpés igent jelent, kettő nemet? És jött még egy köpés, ami nem kislányos, de hát Rose is köpött a Titanicon. :)

A szereplők közötti kapcsolatok is jól kidolgozottak, legszebb az apa-lánya kapcsolat, mert ők már az elején megtalálták a közös hangot, de a szomszéd fiú is nagyon édesen kapcsolódik Liesel életéhez. A főszereplő lány, Sophie Nélisse nagyon aranyos és természetesen tehetséges a vásznon. Geoffrey Rush imádnivaló apuka egyszerűen, ahogy viccelget a lányával, és ahogy kezeli a felesége szigorát. Emily Watson a kitartóan házsártos anyuka, aki nehezen mutatja ki a szeretetét, de szintén jól játszik. A többiek is jók, de őket emelném ki csak most. Nem vagyok ismeretes a német színészekben nagyon, de a Cobra 11 Semirjének a felesége (talán Andrea) is játszott benne.

De igazából nehéz beszélni a filmről, mert annyi történés van, és ezeket nem nagyon elemezném, mert mind könnyen megérthetőek és átérezhetőek. Nem is beszélnék részletekről, tényleg érdemes megnézni, jó kikapcsolódás és feldobódás.

A különlegesség talán, amit most láttam a könyv borítóján is, hogy a halál/kaszás is szerepel a történetben, mind beszélő, a filmben ő narrál. Az elején a megnyerő hangjával közli velünk, hogy "Egyszer mindenki meghal." De persze tudja, hogy ezzel nem lőtte le a film poénját, de érdekes ebből a szemszögből hallgatni a történetet, és persze félünk is, hogy kit veszítünk el. Egyszer sajnos mindenkit, vagy ők vesztenek el minket. Eredetileg ezt a filmet apukámmal akartam volna megnézni, de elég váratlanul meghalt múlt héten. De gondoltam rá közben, tetszett volna neki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.