A könyvet nem olvastam, de a filmet láttam megjelenésekor a moziban, 15 évesen. Most újra megnéztem, mert már alig emlékeztem. Szerintem szép film, azt leszámítva, hogy milyen rossz dolgokon kell átmennie egy gésajelöltnek, de egészen amerikai happy end a vége. Bár azt hiányolom, hogy nem mondják el, utána pontosan milyen élete volt. Mégiscsak emlékiratokról beszélünk. A lány nagyon szép benne, még ha kék kontaktlencsét is erőltettek rá, hogy egyedi legyen, meg ha kínai is, és nem japán. 4/5

Idézet a filmből:

"a szív lassú halállal hal meg,
egyenként hullatja el a reményeit, akár a fa a leveleit,
míg nem egy "szép" nap, elfogynak,
nincs remény, nem marad semmi"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.